A vers és a szeráfok

„Mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat,
kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek”.

Szeráfok őrködnek szavaimon,
Hatszárnyú értelemmel közvetítik a verset.
Az első és második a vers lábán: a köznapi, érthető, alig
Észrevehetően eltávolít.
A harmadik és negyedik: képben remegő, szokatlan,
És lebegtet, csak úgy, nem keresed, miért?
Az ötödik és hatodik elmondja, hogyan: véresre súrolja arcodat,
Lehántja a maszkokat, hogy az elevenség mámorában
Láthasd egy pillanatra.
Ha odatartod te is arcodat, a szavak szeráfjainak.

Megjelent a Helikon XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 24. (614.) számában