Az udvar harmadszor

A fásszín, mint minden fásszín a világon, általában az udvar és hátsó kert között helyezkedik el, a tartalék fa felhalmozására, forgácsok, kisebb hasábok és nagyobb butykók szabályszerű elhelyezésére szolgál, szerszámok, fejszék, köszörűk, fakardok lógnak a falán, ő maga is deszkákból van, a réseken át szellőzik. A napi tüzelő hasogatása is itt történik, nem csak télen, hiszen a kazán felfűtése okán, a melegvíz miatt is. Minden nap kimegy és pontosan egy kosárnyi fát hasogat, általában ráhelyezi a butykóra a kisebb darabot, először egyetlen apró, ám pontos, határozott előmozdulattal bejelöli, hogy hová fog sújtani, akár egy bakó. Jó érzés, ahogy a hasábok szétnyílnak, aztán tehetetlenül hullnak alá, a mezítlábas nép ujjong. A hasogatás, az otthonosság zajainak alapköve, mert még ma is szereti a képzavarokat, megállapításokat és a zivataros időt.
De hagyjuk is a fásszínt, mert mögötte rézsút ott a csűr, minden csűrök csűrje, szép, tágas szénapadlással, pontosan a hátsó kert és az udvar geometriai középpontjában, a fásszín oldalán, mint egy nagy testvér figyeli a fásszíni társulatot, mondhatni csűrhét, mezítlábas banditákat, az ujjongó csőcseléket. A Csűrben állatok, disznók, tehenek, lovak, ezek eledelei: széna, zab, kukorica és annak a csuhéja, azaz a panuzsa, amiből néha olyan bábukat készít, egészen mágikus, de a csirkék megijesztik őt, az örökös szaladgálásukkal, talán érzik, hogy közeleg a vasárnap, ilyenkor farkasszemet néz az egyik csirkével, akit majd a butykón nyakaz le, átkelni a csűrön át, olyan, mintha a Rubikonon kelne át, pedig még nem is tananyag.
Ezért inkább bereteszeli a csűr kapuját, amiben az a jó, hogy mindkét oldalról lehet ugyanazzal a retesszel bíbelődni, praktikus megoldás, nehogy kizárja magát végleg, mint egy elsüllyedt tengeralattjáró. Egy kicsit elidőz a hátsó kertben az almafák alatt, szemezget a szőlőből, idillből, beleharap egy körtébe, már megint eltévesztette a tudás fáját, aztán kis egressel tér vissza a valóságba, és elfelejti a petrezselymet, mint már annyiszor. Nem, már nem megy vissza.

Megjelent a Helikon XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 20. (802.) számában