Matchmaker
Arcképek ugranak a szemed elé, profilok, három kilométeres körzetet jelöltél be és néhány hobbit, zenét, kedvenc filmet. Ha jobbra húzod, akkor van valami közös, ha balra, akkor beledobtad az érdektelenség kukájába. Nincs időd ismerkedni, eljárni színházba vagy koncertre, gondolkodtál már a házasodik a gazdán és a nagy ő-n, a házasság első látásra műsoron, hogy jelentkezel. Az az igazi, vakon elköteleződni, legfeljebb aztán elváltok, jöhet a következő adathalmaz. Mert nem akarsz egyedül lenni, manapság pedig nem lehet az utcán leszólítani valakit, mert rögtön a rendőrségen kötsz ki. Feljelentenek zaklatásért. Munkahelyen pláne, ahol napi 12 órát töltesz és etikai bizottság is van.
Huss, legyintesz egyet a képernyőn, na végre valaki, aki látta a Fitzcarraldót, gondolod, ez jó lesz, bár kicsit csapzott a haja, és kinyúlt pulóverben pózol a Ligetben, a Néprajzi Múzeum keresztszemes hajója a háttér, látszik, hogy a barátnője fotózta le szánalomból, és erőltette ezt az applikációt. Itt lakik három kilométeren belül, és matchetek van. Már késő, nem lehet javítani, bár elég nehéz manapság találni valakit, aki szereti ezt a filmet. A találkozást aztán betegségre hivatkozva lemondod, nem akarod megbántani, mégiscsak közös kedvenc filmetek van.
A kollégád, aki már évek óta innen szerez alkalmi kapcsolatokat, csak röhög rajtad, mondja, hogy valami mást kellene beállítanod, hogy jóképű negyvenes, anyagilag jól szituált, és a Fitzcarraldót mindenképpen húzd ki, helyette a Dűnét vagy a Trónok harcát jelöld be, esetleg a Kamaszok című minisorozatot, az most nagyon megy, az Interstellart mindenképpen. Isten őrizz, hogy Max Richter legyen a kedvenc kortárs zeneszerződ, valami menőbbet keress, mondjuk az Arch Enemyt, Nine Inch Nailst vagy más melodikus death metalt, az elég különleges réteget vonz, egyszerre intellektuális és egyszerre vagány. Hallgatsz rá, máris kész az új profilod, de ez nem te vagy.
Régen, a szüleid idejében volt egy öregasszony a faluban, mindenki nagynénije, aki pontosan ismert minden családot, ott volt minden keresztelőn, elhívták magukhoz az emberek, és bíztak benne, hogy gyereküknek jó párt talál, Margó néni a matchmaker, ha megjelent, mindenki tisztelettel vegyes félelemmel szólalt meg a közelében. Védhetetlen ítélőképessége volt, ismerte az embereket és hajlamaikat.
Diadalmasan mutatod Margó néninek, aki lefitymálja ezt az új applikációt, hülyeség a javából, de hát ha erre van időtök – mondja, és kiköp az utca porába, mert az régen is és most is poros. Semmi sem pótolja az időt, gyerekeim – mondogatja mosolyogva –, az időt, amit egymásra szántok és velem spórolhattok – így Margó –, áram se kell hozzá, hogy feltöltsetek, csak egy kis szilvórium. Abban az izében, applikálóban mindenki hazudik, de nekem senki sem mer hazudni. Itt van neked a szomszéd Márikája, két évvel fiatalabb nálad, gyerekkorotokban sülve-főve együtt voltatok, hozzád való az, hallgass rám!
Már érti a módját, egyre jönnek a matchek, találkozik is néhány lánnyal, Margó néni, hát lehet így is, mondja magában, adatok alapján, érdeklődési kör alapján, hobbi alapján. Csak éppen megspórolsz egy csomó időt, amit az ismerkedéssel töltenél, mindent tudsz már a jövendőbeli párról, szereti a Dűne filmet, és melodikus death metal koncertekre jár, ennyi elég is manapság, hogy biztos jövőt építs valakivel. Legfeljebb aztán elváltok, jöhet a következő adathalmaz. Margó nénje pedig csak üldögél a Víz utca legutolsó házában, és kivárja. Kivárja, amíg nem lesz áram, és újra mindenki megkeresi, hogy kit ajánl „menyre vagy vőre menendőnek”.
Aztán a legutolsó találaton ámulsz egy kicsit, mert valószínűleg Margó nénje Márikát is kiokosította, hogy Arch Enemy, Arkona, Megadeth meg Dűne és Interstellar, rá se ismersz egyből a gyönyörű, szőke lányra, akivel tizenegy éve még együtt loptátok a meggyet, de most meccsetek van. Nem is akármilyen.
Megjelent a Helikon XXXVI. ÉVFOLYAM 2025. 14. (916.) számában