Mutatványosok

Játsszunk cirkuszosdit – mondta a legnagyobbik testvér, és vezényelt: kivették az összes cérnát a varródobozból, majd a szobakilincs, a könyvespolc és a legkisebbik testvér karjának pillérei között, szorgos pókként hálót szőttek, a légtornászok alatt van ilyen kifeszítve, látták a tévében, aztán az ágyról ugrálni lehetett a hálóba, mint a cirkuszban azok a nénik és bácsik, akik a végén szaltóznak, és bekenték tenyerüket valami fehér porral, hogy ne csússzanak ki egymás kezéből, anya mesélt egy filmről, amelyben ez mégis megtörtént, és nagyot huppantak a trapézról, később majd trapéznadrágba is ugrálunk, nyugi, de most hozzuk ki a lisztet a kamrából és kenjük be a tenyerünket, indítványozta a legidősebbik, persze óriási katyvasz lett a végén, én nem ugrálhattam, mivel tartanom kellett az egészet, jól kiszúrtak velem, de lisztet azért kaptam, amikor anya megérkezett, csak nézte, hogy hova tűnt az összes cérna és mi ez a cirkusz, három felhőképű gyerek cérnába gabalyodva, csupa liszt a nagyszoba, megdorgált minket és büntetést is kaptunk, de én tudom, hogy ő akkor nevetett. Szeszélyes nyár volt, anya mesélt egy másik filmről, amelyben szintén nagyot huppant a kötéltáncos, aki híres rendező is egyben, nem értettük, hogy miért töri össze magát, ha egyszer ő rendezi a filmet, és nem tudom, hogy anya hogyan hallotta meg a tervet, talán én mondtam el bosszúból a pillérkedés miatt, de vasárnap végre elvitt minket a cirkuszba, mielőtt még két szék közé kötelet feszítünk a következő mutatványhoz.

Megjelent a Helikon XXXIV. ÉVFOLYAM 2023. 07. (861.) számában