Tigris és rózsa, a tőr most láthatatlan

Álmomban verset írtam s már nem emlékszem a sorokra,csak arra, hogy verset írok és álmomban is jó.
Felettem dübörögnek a hétköznapi bérházhangok,
ezért még ébren vagyok és emlékezem a tegnapi álomra.
Arra, hogy álomketrecemben vadállat az ébredés,
mint egy hirtelen nyíló rózsa, a mába szúrja illatát.
Amikor éberen írok verset-álmodón olyan, mintha
ketrecbe zárva tombolnék, s vadállatom senkit sem sérthet,
csak magát e valóságon belül, mindez egy borges-i kép,
mert övé a tigris és a rózsa. Meg a milonga.
Versben élni olyan, mint tigris szájában a rózsa, ha énekel.

Megjelent a Helikon XVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) számában